Az orvosi endoszkóp orvosi alkalmazásának története

A világ első endoszkópját egy francia orvos, De Somio készítette 1853-ban. Az endoszkóp egy általánosan használt orvosi eszköz. Ez egy fejvégből, egy hajlító részből, egy behelyező részből, egy működtető részből és egy fényvezető részből áll. Használat közben az endoszkóp fényvezető részét először a hozzá illő hideg fényforráshoz csatlakoztatják, majd a behelyező részt az előzetesen megvizsgált szervbe vezetik, és a vezérlőművelet része közvetlenül megtekintheti az érintett részek elváltozásait.

A legkorábbi endoszkópiát rektális vizsgálatra használták. Az orvos kemény csövet szúr a beteg végbélnyílásába, és a gyertyafény segítségével megfigyeli a végbél elváltozásait. Az ezzel a módszerrel nyerhető diagnosztikai adatok korlátozottak, a páciens nemcsak nagyon fájdalmas, hanem a kemény műszerek miatt nagyon magas a perforáció veszélye is. E hiányosságok miatt az endoszkópia alkalmazása és fejlesztése folytatódott, és fokozatosan számos különböző felhasználási területet és műszertípust alakítottak ki.

1855-ben a spanyol Cahesa feltalálta a laringoszkópot. A német Heimann von Haimoz 1861-ben találta fel az oftalmoszkópot.

1878-ban Edison feltalálta a villanykörtét, különösen a miniatűr izzó megjelenése után az endoszkóp nagyot fejlődött, és a sebészeti endoszkópia ideiglenes elrendezése is nagyon precíz szintet érhet el.

1878-ban M. Nitz német urológus megalkotta a cisztoszkópot, amellyel a hólyag bizonyos elváltozásait lehet megvizsgálni.

1897-ben a német testvér, Killian megalkotta a bronchoszkópot.

1862-ben a German Small megalkotta az oesophagoscope-ot.

1903-ban az amerikai Kelly megalkotta a proktoszkópot, de széles körben csak 1930 után használták.

1913-ban a svéd Jacobs megreformálta a pleuroszkópia módszerét.

1922-ben az amerikai Schindler megalapította a gasztroszkópos módszert.

1928-ban a német Kalk megalkotta a laparoszkópos módszert.

1936-ban az amerikai Skafe végzett kamrai vizsgálatot, és csak 1962-ben alapították meg a németek, Guau és Frestier a kamrai tükrös módszert. Azóta a mikroszkópos vizsgálati módszerek egész sora alakult ki.

1963-ban Japánban elkezdték gyártani a fibroszkópokat,

1964-ben sikeresen kifejlesztették a rost endoszkóp biopsziás készülékét. Ez a speciális biopsziás fogó a biopsziához megfelelő patológiás anyagokat tartalmazhat, és kevésbé veszélyes.

1965-ben elkészült a száloptikás kolonoszkóp, amely kibővítette az alsó gasztrointesztinális betegségek vizsgálati körét.

1967-ben elkezdték tanulmányozni a nagyítószálas endoszkópot a finom elváltozások megfigyelésére. A száloptikai endoszkópok in vivo vizsgálatok elvégzésére is használhatók, például in vivo hőmérséklet, nyomás, elmozdulás, spektrális abszorpció és egyéb adatok mérésére.

1973-ban a lézeres technológiát alkalmazták az endoszkópos kezelésben, és fokozatosan a gyomor-bélrendszeri vérzések endoszkópos kezelésének egyik eszközévé vált.

1981-ben sikeresen kifejlesztették az endoszkópos ultrahang technológiát. Ez az új fejlesztés, amely a fejlett ultrahang technológiát endoszkópiával ötvözi, nagymértékben megnövelte a betegségek diagnosztizálásának pontosságát.